2016. november 25., péntek

casaBranca: Trigger of Happiness workshop napló 4.

November 22. Negyedik nap.

Ma légző gyakorlatokkal kezdtük a délutánt. Nagyon tudatos volt a felvezetés, az instrukciók. Fekvő helyzetben végeztük ezeket. Majd ez a nyugalmi testhelyzet egy folyamatosan egyre dinamikusabb, improvizatívabb mozgássá fejlődött. A végén ismét teljesen felszabadultan táncoltunk, majd egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Táncoltunk, buliztunk, mintha egy diszkóban lennénk, egyre közelebb és közelebb értünk egymáshoz. Nagyon felszabadítóan éltem meg ezt, és a zene is őrülten motivált.

A második részben folytattuk az előző napi feladatot kicsit másképpen. Az asszisztensek próbálták szebbé tenni a "halálunkat", ezért csillámport tettek a lufikba. Illetve annyi változtatás volt még, hogy először kell lőni. Ha kipukkad a lufi, akkor kell beszélni, ha nem, megy tovább a pisztoly. A varázslat az volt most, hogy aki "meghalt", tulajdonképpen szép, csillogó, csupa-csillám lett. :) És őt hallgattuk feszült figyelemmel.



Rám nagyon sokáig nem esett sor, életben maradtam hosszú ideig. Amiatt örültem ennek, hogy nem kell beszélnem, nehezen megy az nekem néha. Viszont már mindenki gyönyörű csillámos volt, én meg még mindig nem. Arra pedig már vágytam. De hallgatni nagyon jó volt a többieket. Szívhez szóló, megható, fájdalmas dolgokat, történeteket osztottak meg saját életükből. Mindezzel elteltem sokáig. Izgultam, hogy vajon én szóhoz fogok-e jutni. Idővel rám is sor került, egymás után kétszer is, úgyhogy be lett pótolva a nagy várakozás és a csillámmennyiség is. :)

A végén átbeszéltük a tapasztalatokat, és az alkotók megköszönték a történeteinket.

Szalai Nóra

casaBranca: Trigger of Happiness workshop napló 3.

November 21. Harmadik nap.

Párba álltunk. A pár egyik fele becsukta a szemét, a mögötte álló pedig masszírozta. Ez is segített a befelé figyelésben, mert mikor engem is masszíroztak, csukott szemmel voltam. Jó volt lecsendesedni, nem gondolni semmire, csak ráhagyatkozni a másikra.

A következőkben folytattuk az előző napi "játékot". A koncepción változtattak az alkotók. Hoztak egy lufis-játék pisztolyt. Körbe álltunk, és sorban mindenki húzott egy kérdést, amiről beszélni kellett. Majd mindig, aki beszélt, magára tartotta a pisztolyt, és ha kipukkadt a lufi, az illető meghalt jelképesen, és ki kellett állnia a körből.

Feszült hangulat vett körül minket. Izgultam, mikor fog kipukkadni a lufi. Igazából megkönnyebbülés lett volna, ha nálam történik. Azt éreztem, nehéz beszélni bensőséges gondolataimról vagy véleményemről egy-egy témában. Viszont, mikor sikerült megfogalmaznom dolgokat, annak örültem, és annak is, hogy figyelnek rám a többiek, és érdekli is őket, amit mondok.

 Körülöttem viszont hulltak az emberek. A kör ad egy biztonságérzetet, de mikor már egy vagy két társunk is kiesett, egyre csökkent ez az érzet. Mikor már egyik oldalamon sem állt senki közvetlenül, kezdtem nagyon egyedül érezni magam.

Szalai Nóra 

casaBranca: Trigger of Happiness workshop napló 2.

November 20. Második nap.

A mai nap egy kis meditatív mozgással kezdődött. Testtudat-központú volt az átmozgatás, mindig elmondták, mire kell figyelni az adott lépésnél. Majd egyre dinamikusabb, felszabadultabb mozgás következett, amit egy nagy közös tánc követett. Nagyon jól éreztem magam, hiszen lételemem a tánc. A blokk végének nagyon fontos pontja volt a befelé figyelés, illetve a társainkra való figyelés. Itt egymás arcát néztük, mindezt mindenféle szándék nélkül, csak szemléltük, majd egy "szépet" kellett keresni mindenki arcán. Ezt meg is osztottuk egymással. Itt kedves visszajelzéseket kaptam, nem jól esett, ahogy őszintén elmondták a többiek, hogy mit vettek észre rajtam, építőjelegű és felemelő számomra, amiket mondtak.

A nap második nagy felvonása a "haut game" következett. Lényege az volt, hogy a térben improvizálva táncolunk, közben a kalapból egyvalaki mindig húz egy kérdést és arról beszél. Ekkor a zene lehalkul.

Nagyon élveztem ezt a "játékot". Főleg a tánc részét. Annyira felszabadított, mintha egyedül lettem volna otthon, és úgy táncolok, hogy senki nem lát. Tudom, és most is érzékeltem, hogy a tánc megnyit, sokkal könnyebben megnyilvánulok, ha előtte jól kitombolhattam, kimozoghattam magamból a feszültséget.

Szalai Nóra

casaBranca: Trigger of Happiness workshop napló 1.

November 19. A workshop első napja.

A casaBranca alkotói 2008 óta dolgoznak együtt svéd, portugál és francia fiatalokkal. 2014-ben Magyarországon is jártak és létrehozták az ATLAS Budapest című demonstrációt. Ehhez hasonlóan idén újra ellátogattak hozzánk, most a boldogság kulcsát keresik budapesti fiatalokkal, vagyis velünk. Kiemelték, alkotásuk lényege, hogy a valóság, az őszinteség mutatkozzon meg, nem pedig karakterek, hanem mindenki önmagát adja majd, saját gondolatainak hangot adva. 

Az első nap tehát az ismerkedésről szólt, majd bele is vágtunk a munkába, képeket, videókat, inspiráló idézeteket, gif-eket néztünk együtt és átbeszéltük, hogy kire mi hatott és hogyan.

Ez a nap még tele volt várakozással, kérdéssel, izgatottsággal, hogy vajon mi vár még ránk?

Szalai Nóra

2016. november 2., szerda

Sok kérdés, még több válasz

Második alkalommal kerül megrendezésre az OPEN Nemzetközi Közösségi Színházi Fesztivál. Ez azt is jelenti, hogy az első rendezvény tapasztalatai alapján fontosnak gondoljuk kezdeményezésünket. Fontosnak, mert hiánypótló, egyedi programról van szó. Olyan előadásokat kerestünk ismét, amelyek számítanak a néző aktivitására, részvételére.  A részvételen, a közös játékon, a közös gondolkozáson van a hangsúly.  Pontosabban ezek lehetőségén, azaz a fesztivál programjaiban, előadásain mindenki a saját kedve és temperamentuma szerint vehet részt. Mi a lehetőséget adjuk, hogy az előadások alatt a részvétel által a közönség közösséggé formálódjon.

Olyan produkciókat ígérünk az érdeklődőknek, amelyek egyediek, különlegesek és hiánypótlóak a magyar színházi kínálatban. Olyan alkotókat, hazai és nemzetközi művészeket mutatunk be, akik fontosnak érzik, hogy ne a hagyományos színházi keretekben és formákban gondolkozzanak, akik a színházat a cselekvés, a részvétel fórumaként is értelmezik.

Érintjük a házasság, a család témáját, az együttélés kultúráját, a szülő-gyermek viszonyt egy speciális életkörülmény függvényében (Ezüstlakodalom | Lady Lear | Te tudod, én élem). Foglalkozunk a hajléktalanság kérdésével (Cím nélkül), és rendhagyó felolvasó-színházi előadásunk keretén belül modellezzük egy „mini-társadalom” kialakulását (We Are Still Watching). Az OPEN zárónapján látható előadás (CMMN SNS PRJCT) pedig lehetőséget ad arra, hogy akár egy saját tulajdonú előadással távozzunk a fesztiválról.

Az előadások mellett a fesztivál változatos szakmai és közösségi programokkal is jelentkezik. Részesei lehetnek többek között egy beavató színházi foglalkozásnak, megtudhatják, hogyan születik egy közösségi színházi előadás, korábbi sikeres közösségi produkciók felvételeit tekinthetik meg, részt vehetnek egy egyhetes workshop demonstrációján, valamint lehetőségük lesz az alkotókkal való párbeszédre is.

Minden egyes előadás, minden egyes program egy célt szolgál: színházi élményen, színházi játékon keresztül közösen keressünk válaszokat a témák által felvetett kérdésekre, illetve közösen tegyünk fel újabb kérdéseket. Sok kérdés lesz, és még több válasz.  Ami azonos minden programban: együtt gondolkodunk és hozunk meg döntéseket.


Közösen.

2016. október 23., vasárnap

CMMN SNS PRJCT

Molnár Csaba: CMMN SNS PRJCT
A MU Színház és a SÍN közös produkciója
BEMUTATÓ
2016. november 26. szombat, 19.00 | színházterem | 70 perc

2015 novemberében a MU Színház és a SÍN Kulturális Központ közös szervezésében létrejött az első OPEN Fesztivál, ami egy hiánypótló, egyedi programokat felsorakoztató nemzetközi közösségi színházi fesztivál. A tavalyi előadások között szerepelt Martin Schick (CH) és Laura Kalauz (DK) által jegyzett CMMN SNS PRJCT (Common Sense Project) című színházi darab, ami társadalmi, gazdasági és szociális kérdésekkel egyaránt foglalkozik. Ezt az előadást már több mint 90 alkalommal játszották világszerte 7 különböző nyelven, számos akadémiai munka és konferencia tárgyául is szolgált, aktualitásából azonban cseppet sem vesztett.

A CMMN SNS PRJCT során a nézők betekintést nyerhetnek egy rendhagyó aukcióba, egy játék során megnövelhetik pénztárcájuk tartalmát, új ismereteket szerezhetnek társadalmunk felépítéséről, a darab végén pedig a nézők közösen ítélik meg, hogy a játékokból fennmaradt összegnek mi legyen a sorsa. Ez a jelképes összeg tavaly a Heti Betevőhöz került. Azonban e fontos döntés mellett a produkció legizgalmasabb pontja vitathatatlanul az, mikor az aukció során kalapács alá kerül maga az előadás is. A tavalyi licit nyertese Molnár Csaba volt, aki előadóként és alkotóként is közel áll a MU Színházhoz és a SÍN Kulturális Központhoz, ezért a Fesztivál szervezői felvállalták, hogy az ő rendezésben létrehozzák az előadás magyar adaptációját.


A rendező-koreográfus Raubinek Lilit és Szász Dánielt kérte fel az itthoni bemutató elkészítésére. Ez a páros adja elő – első ízben magyarul - a CMMN SNS PRJCT-et, mely méltó és stílusos lezárása a második OPEN Fesztiválnak.

Koncepció: Martin Schick / Laura Kalauz
Rendező: Molnár Csaba
Előadók: Raubinek Lili és Szász Dániel
A magyar szöveget fordította: Molnár Alexa
Produkciós vezető: Vámos Janka és Erős Balázs

A budapesti előadás létrejöttének támogatója: Open Latitudes 3 – Az Európai Unió Kultúra Programja, NKA, MU Színház, SÍN Kulturális Központ

TRIGGER OF HAPPINESS

CasaBranca workshop bemutató
2016. november 26. szombat, 17.00 | Káva Műhely | 60 perc

Az ATLAS Budapest portugál alkotói újra Budapesten, újra a MU Színházban! A CasaBranca kreatív csapata 2014 szeptemberében 100 magyarországi civil résztvevővel közösen hozta létre 100 különböző életpálya atlaszát a társadalom színpadi lenyomataként. Ana Borralho és Joăo Galante ezúttal néhány önkéntes fiatalt gyűjt maga köré, 18 – 25 éves ifjú felnőtteket, akikkel a boldogság természetét kutatják. A TRIGGER OF HAPPINESS az ATLAS-hoz hasonló sorozat, Európa számos országában megtörténik, az alkotók portugál, svéd és francia fiatalokkal végeznek közösen kutatásokat a „boldogság kulcsáról”. A kiválasztott jelentkezők egy egyhetes workshopon vesznek részt, és a közös munka végén az OPEN Fesztivál zárónapján nyilvános munkademonstrációt tartanak.

A workshopon fiatal emberek vesznek részt, akik számára a jövő még ködös és bizonytalan. A velük folytatott közös munka a jelenkori társadalmi-politikai környezetben egy erős reflexió lehet a minket körülvevő aktuális társadalmi jelenségekre, és a fiatal felnőttek az álmaira és elvárásaira.

Játék a boldogság hajszolásáról.
Megbeszélős játék.
Buli és játék az örömről, a szégyenről, az intimitásról és a magányba való menekülésről. 
Játék a különböző valóságokról, a szomorúságtól az örömig.


Boldog vagy, amikor felkelsz reggel?
Ideges leszel, ha a boldogságról gondolkodsz?
Szeretsz a barátaiddal lenni? És a családoddal?
Csak akkor vagy boldog, amikor épp vásárolsz valamit?
Egészségesnek gondold magad?
Hol voltál egy évvel ezelőtt?
Találsz örömet apró dolgokban?
Mi tart vissza attól, hogy boldog légy?
Mi tett legutóbb boldoggá?




Koncepció: Ana Borralho & Joăo Galante
Kép, fotó, videó, és rendezőasszisztens: André Uerba
Fénytervező: Thomas Walgrave
Alkotótárs: Fernando Ribeiro
Dramaturg: Rui Catalăo
Zene: Coolgate
Színpad és technikai asszisztens: Tiago Gandra
Mozgás: Alface (Cátia Leităo)
Előadók: budapesti fiatalok

Producer: CasaBranca
Produkciós vezető: Mónica Samőes
Tour manager: Andrea Sozzi
Koprodukciós partnerek: Teatro Municipal Maria Matos, Lisbon/Portugal; Jonk – ny internationell scenkonst för unga, Jönköping/Sweden; Nouveau Théâtre de Montreuil/CDN/France; Le Phénix L Scène Nationale Valenciennes /France
Premier: 2017

A casaBranca támogatója: Ministry of Culture / Direcção Geral das Artes
Támogatók: Open Latitudes 3 – az Európai Unió Kultúra Programja, SÍN Kulturális Központ, NKA

WE ARE STILL WATCHING

Ivana Müller (HR/NL):
We Are Still Watching
2016. november 25. péntek, 19.00 | színházterem | 60 perc

A We Are Still Watching című előadás szereplői maguk a nézők: a közönség minden alkalommal változik, az adott estére közösséggé válik, így minden előadás más és más. Ahogy a nézők cserélődnek, a produkció is radikálisan megváltozik minden alkalommal, amikor színre kerül.

Az előadás formáját tekintve olyan, mint egy olvasópróba: a nagyjából egy órányi együtt töltött idő a nézőket közösséggé kovácsolja, melynek tagjaként képesek önálló és közös döntéseket is meghozni, mialatt feladatuk „csupán” annyi, hogy egy számukra más által megírt szöveget olvassanak fel.
Az előadás által kreált „mini-társadalomban” mindenki lassan, de biztosan megtalálja a maga helyét. Mindenki egyes szám első személyben beszél, mindenki rosszul olvas, és mindenki érintetté válik valamiképpen, annak ellenére, hogy senki sem olvasta korábban a szöveget, és senki sem tudja, mi fog történni a következő pillanatban. A We Are Still Watching című előadásban a „látványosság” lassan eltolódik oda, ahová a legkevésbé várnánk. Ami első látásra egy rossz színműnek tűnik, egyszer csak kihívássá válik: nézzünk mögé annak, ami megíródott. Miközben még mindig a színház és a reprezentáció tartományában ülünk, az előadás helyet ad valami „valós” történésnek.
„Ha csak kényelmesen elvagy abban, amit az élet kínál neked, ez az előadás biztosan fel fog rázni.” Portland Mercury, 2013

„A remek We Are Still Watching kivétel a szabály alól: hagyjuk az írás művészetét – az okos és önreflektív előadás maga az, ami meglep aktivizáló erejével.” Liberation, 2014
Az előadást Ivana Müller készítette, együttműködő partnerei: Andrea Bozic (koreográfus, Amsterdam), David Weber-Krebs (rendező, Brüsszel) és Jonas Rutgeerts (dramaturg, Brüsszel)
Fény & technikai vezető: Martin Kaffarnik
Producer: I’M’Company / Chloé Schmidt & Gerco de Vroeg

A We Are Still Watching az Encounters projekt (Frascati, Amsterdam 2012) részeként készült, a Performing Arts Fund NL, Amsterdam Fund for Arts és a SNS Reaal Fonds anyagi támogatásával.
Külön köszönet: Het Veem Theatre, Amsterdam

A magyar szöveget fordította: Adorjáni Panna


UTÁNA: 20.30-tól közönségtalálkozó és szakmai beszélgetés az alkotók részvételével.

CÍM NÉLKÜL

Mentőcsónak Egység – STEREO Akt közös produkciója
BEMUTATÓ
hajlék-kaland-játék
2016. november 24. csütörtök, 19.00 | Káva Műhely | 130 perc

Tudod már, hol fogsz aludni ma este? És hogy hány fok lesz éjszaka? Hányszor eszel meleget egy héten? Mikor zuhanyoztál utoljára? Eszel kukából? Kértél már pénzt idegenektől? Tudod mi lesz veled fél év múlva?

Nem telik el úgy nap Magyarországon, hogy két-három ember ne veszítené el lakhatását Ebből az élethelyzetből szinte csak emberfeletti erővel, nagy szerencsével és támogatók révén lehet kiemelkedni. A Mentőcsónak Egység és a STEREO Akt közös előadása egy interaktív színházi társasjáték, amely által a hajléktalan emberek életébe nyerünk bepillantást, játékosként megpróbálhatunk megélni, túlélni fél évet otthontalanul. 
Az előadást négy szereplő játssza: két színész, egy hajléktalan aktivista és egy szociális munkás, aki szakértőként segít kiigazodni a sokak által alig ismert világban.

A felnőtt közönségnek és középiskolai diákoknak egyaránt játszott előadás egy helyzetjelentés saját társadalmunkról, amely egyfelől rávilágít a hajléktalanság mindannyiunkat érintő okaira, és megkérdőjelezi azokat a káros előítéleteket, amelyek azt állítják, hogy „annyit érsz, amennyi pénzed, van”, és „ha szegény vagy, magadra vess”.

Alkotók:
Szereplők: Balog Gyula, Kőszegi Mária, Szabó Zola
Játékvezető-szakértő: Szenográdi Réka
Szerző: Fábián Gábor és a stáb
Dramaturg: Ivanyos Ambrus
Zenei vezető: Rimóczi István
Látvány: Schnábel Zita
Grafika: Szabados Luca
Játékfejlesztők: Tar Ágnes, Bass László, Csató Bálint, Gosztonyi Márton, Jakus Róbert
Konzultáns: Bass László
Produkciós asszisztens: Török Tímea
Produkciós vezető: Trifonov Dóra
Rendező: Boross Martin

Az előadásban részleteket használunk fel a Fedél Nélkül utcalapból, a HajléktaLand c. könyvből, valamint részeket idézünk hajléktalan emberek műveiből és valós történeteiből. 

Produkciós partnerek: Menhely Alapítvány, Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI)
Támogató: Budapest Bank Budapestért Alapítvány

A közösségi játékről

KOMA szakmai programja
2016. november 24. csütörtök, 17.00 | színházterem | 100 perc

Játssz közösségi színházat!
Találj témát. Vegyél fel interjúkat. Kezd összeállni a sztori. Jöhetnek a jelenetek. Próba. Plakátkészítés. Próba. Werkfotók. Hírverés. Főpróba. Előadás!

Itt alkalmad lesz részt venni a folyamat összes stádiumában, bármely szerepkörből.
Tarts velünk, és megtudod, hogyan épül föl egy közösségi színházi darab az ihlettől az előadásig!
Résztvevők: Zrinyi Gál Vince, Tormássy Viktória, Mattyasovszky-Zsolnay Bálint, Anka Kristóf

TE TUDOD, ÉN ÉLEM

KOMA Bázis produkció
2016. november 23. szerda, 19.00 | színházterem | 90 perc

„Tehát annak ellenére, hogy amilyen az apám és… tényleg abszolút, tehát itt nincs szó egyáltalán szeretetről, vagy semmi, de valahogy mégis… úgy érzem, hogy azért a része. De még nem is így fogalmazva, hanem lehet, hogy itt már inkább a szükségről van szó ugye, hogy anyagilag; satöbbi, gyerekekkel. Ugye édesanyám nem bírná egyedül, tehát lehet, hogy inkább… ha bírná, ha bírná, akkor biztos, hogy nem!”

„A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.” - az Anna Karenina kezdőmondata.

Család. Mindenkire ez van a legnagyobb hatással az életben. Nincs olyan, hogy normális. A KOMA Bázis előadása családi történetekből, a szereplők saját életéből mutat meg sokféle élethelyzetet, amivel mindenki nap mint nap találkozhat. Nem tudjuk, van-e mérce, ami alapján mondhatjuk a te tudod, én élem szereplőire, hogy boldogok vagy sem.
Szereplők: Czendrey Csenge, Karlovitz Kinga, Katona Dóra, Kristóffy Róbert, Ragályi Balázs, Tormássy Viktória
Rendező: Zrinyi Gál Vince
Rendezőasszisztens: Anka Kristóf
Író: Mattyasovszky-Zsolnay Bálint, Zrinyi Gál Vince


Támogatók: NKA, Budapest XV. kerületi Önkormányzat

Filmvetítés

2016. november 23. szerda, 17.00 | MU színház kávézó 
Filmvetítés
casaBranca: ATLASZ Budapest | 75'

A 2014. szeptember 4-i előadás felvétele
A nagysikerű ATLASZ BUDAPEST a MU Színház és a SÍN Kulturális Központ 2014-es évadnyitó előadása volt. A CasaBranca rendezői, Ana Borralho és João Galante Lisszabon, Milano, Lille, Párizs, Sao Paolo és sok más város után Budapesten valósították meg produkciójukat.
A rendhagyó színházi előadás 100 magyarországi civil szereplő életére, foglalkozására, karakterére épült a portugál rendezők koncepciója alapján. 100 ember közösen hozta létre 100 különböző életpálya, 100 külön egyéniség atlaszát, a társadalom színpadi lenyomataként.
Az ATLAS nem csak előadás: egy eszme, egy közösség, egy kapcsolat a térrel. Összetartozó emberek megismételhetetlen eseménye egy adott térben és időben. Az előadás arra a meggyőződésre épült, hogy a művészetnek aktív szerepet kell vállalnia a társadalomban. Az élet és művészet összefügg. Ahogy Beuys mondta: „Mi vagyunk a forradalom.”
Ezen nagysikerű előadás felvételét tekinthetik meg most a nézők az OPEN Fesztivál keretén belül.
Előadók: 100 különböző foglalkozású budapesti/magyarországi résztvevő
Koncepció és művészeti vezetők: Ana Borralho & João Galante
Művészeti munkatársak és csoportvezetők: Catarina Gonçalves, Tiago Gandra, André Uerba and Cátia Leitão (Alface)
Produkciós vezető: Andrea Sozzi and Maria João Garcia
Produkciós vezető Budapesten: Szabó Adrienn
Produkció: casaBranca
Köszönet Mark Deputternek és az ATLAS BUDAPEST összes résztvevőjének

Támogatók: SÍN Kulturális Központ, Open Latitudes, az Európai Unió Kultúra programja, MU Színház

ZimmerFrei: Family Affair | 20'
werkfilm

A ZimmerFrei egy olasz és belga művészekből álló alkotócsoport, akik 2016 áprilisában Budapesten dolgoztak budapesti önkéntes családokkal. A közös munka gyümölcse egy új közösségi színházi előadás, a Family Affair lett, amely dokumentum-színházi elemekkel készül. Az alkotócsapat két év leforgása alatt 9 helyszínen valósítja meg ezt a projektet, minden helyszínen más családi viszony, más „szereplő” kerül fókuszba. A budapesti epizód központ témája az anyaság, de szereplői nem csak anyák, hiszen az anyasággal kapcsolatban mindenkinek vannak élményei, gondolatai.
A közösségi színházi előadás kéthetes munkafolyamatáról készült werkfilmet tekinthetik meg a MU Színházban az érdeklődők.
Koncepció: ZimmerFrei
Producer: Open Latitudes 3, SÍN Kulturális Központ
Dramaturg: Anna de Manincor, Anna Rispoli
Hang: Massimo Carozzi
Video: Anna de Manincor
Werkfilmet készítette: Kerekes Zoltán, Szabó János
Koordináció: Trifonov Dóra
Tolmácsolás: Moharos Éva, Vidovszky Emma
Szereplők: Artner Igor, Artner Sisso, Király Adrienn, Baricz Xénia, Kozák Tibor, Kozák Sára, Simon Kata, Raffael Mónika, Túri Miklós Levente, Túri Miklós, Szmolka Orsolya, Veres Edina

Támogatók: Open Latitudes 3 – az Európai Unió Kultúra Programja, SÍN Kulturális Központ, NKA

LADY LEAR

Káva Kulturális Műhely produkciója
2016. november 22. kedd, 19.00 | Káva Műhely | 180 perc (szünettel)
A színészek improvizációi alapján írta: Kovács Dániel Ambrus és Róbert Júlia

Felnőtteknek szóló interaktív előadás. Olyan téma közelébe merészkedünk, amit legtöbben próbálunk elkerülni, mégis utolér. Mi lesz az Anyával, ha Fiai segítségére szorul? Mi lesz a három Gyerekkel, ha az Anyára kell gondot viselniük? Meddig tart a felelősségük? Mennyit áldozzanak saját életükből, hogy szinte gyermekükként gyámolítsák azt az embert, aki felnevelte őket? Szar ügy, sok barnásfekete humorral tálalva.
Az idén 20 éves Káva fő tevékenysége a színházi nevelési előadások készítése és rendszeres megvalósítása általános- és középiskolai csoportoknak. Emellett elkötelezettek drámaprogramok és hosszabb távú drámaprojektek megvalósításában is. Kísérleti előadásokat felnőttek részére is létrehoznak. Problémafelvető előadásaik a párbeszéd, a közös cselekvésen alapuló közös gondolkodás - mint eszközök - segítségével lehetővé teszik a résztvevőknek, hogy jobban megismerjék önmagukat és környezetüket, ne statikus mozdulatlanságban lássák a világot, hanem folyamatként.

Színészek: Bori Viktor, Gyombolai Gábor, Kardos János, Milák Melinda, Sereglei András, Takács Gábor
Látványtervező: Kovács Dániel Ambrus
Dramaturg: Róbert Júlia
Produkciós menedzser, ARS konzulens: Gyombolai Gábor
Rendezőasszisztens: Somorjai Márton
Rendező: Kovács Dániel Ambrus


Támogató: NKA

A drámainstruktor szak bemutatkozása

2016. november 22. kedd, 17.00 | színházterem | 90 perc

A Színház- és Filmművészeti Egyetem 2014 őszén drámainstruktor alapszakot indított drámajátékos szakiránnyal. A végzős hallgatók a színházi nevelés különböző ágazataival ismerkedtek meg. Programjaikban kreatív színházi játékok segítségével egy résztvevő csoporttal együtt gondolkodva járnak körül egy témát.
Az OPEN Fesztiválra Borbély Szilárd Nincstelenek című regénye alapján készült 90 perces foglalkozással érkeznek. A foglalkozás középiskolásoknak készült, de ezúttal a fesztivál nézői válnak résztvevővé.
A képzés indulása kapcsán interjú készült Golden Dániellel és Gáspár Mátéval, a szak osztályfőnökeivel.

Fidelio.hu: Mit takar pontosan a drámainstruktor kifejezés, minek köszönhetően jött létre ez az alapképzés?
Golden Dániel: A drámainstruktor szak indítása a „csillagok együttállásának” köszönhető. Úgy tűnik, hogy Magyarországon az utóbbi években új lendületet vett az a gondolat, amely szerint a színház ne elégedjen meg azzal, hogy pusztán előadásokat hoz létre, hanem próbáljon meg közelebbi kapcsolatba kerülni a társadalommal. Ennek a formái az utóbbi időben örvendetesen megszaporodtak. Nagy hagyománya van már nálunk is az angolszász területekről átvett, úgynevezett komplex színházi nevelési előadásoknak, ahol független társulati keretek között kimondottan nevelési szándékkal készülnek produkciók. Illetve most kezd megjelenni a német kultúrához köthető út, ahol egyfelől meglévő előadásokhoz készülnek előkészítő, illetve feldolgozó foglalkozások.

Gáspár Máté: Másrészt a színház kinyitja a kapuit, beengedi az érdeklődő nézőket és közös színházi gondolkodásra és alkotásra csábítja őket.”

EZÜSTLAKODALOM

MU Színház produkciója
2016. november 21. hétfő, 19.00 | színházterem | 50 perc

A MU Színház hatvan év feletti civilek által létrehozott közösségi színházi előadása a kultúra témájából kiindulva az emberi kapcsolatok, az együttélés és a házasság témáit járja körül. Kerettörténetét egy ezüstlakodalom adja, ahol összegyűlnek a házaspárt ünneplő barátok és rokonok, felszínre kerülnek régi sérelmek, az első szerelem története, a párkapcsolatok szövevényes világa.

A MU Színház a kirekesztés témáját középpontba helyező, három civil közösséggel megvalósított Roseto – projektjének folytatásaként indította el 2015. június elsejével MU, a kultúra szigete című programját. A projekt során színházunk nevét is adó, a kultúra bölcsőjeként emlegetett mitológiai földrész kapcsán kutattuk, mit is jelent az a szó, hogy kultúra? Képesek vagyunk-e közösségben, egymással együtt élni?
A válaszadásban előző programunk szépkorú XI. kerületi lakosaiból álló csoportjához ezúttal három vidéki település − Inárcs, Celldömölk és Tiszalúc − 60 év feletti lakosai is csatlakoztak. A budapesti csoport résztvevői munkájuk eredményét Ezüstlakodalom címen közösségi színházi előadás formájában mutatják be az érdeklődőknek.
Az Ezüstlakodalom mozaikos jelenetekből, monológokból és táncbetétekből állította össze Sereglei András rendező, a KÁVA Kulturális Műhely színész-drámatanára. A produkció szövegkönyvét Róbert Júlia dramaturg a résztvevők írásaiból és a foglalkozásokon létrejött improvizációk felhasználásával írta. Az előadás egy pontján a nézők lehetőséget kapnak, hogy az ő gondolataik és tapasztalataik is az előadás részévé váljanak.

Rendező, foglalkozásvezető: Sereglei András
Dramaturg: Róbert Júlia
Rendezőasszisztens: Somorjai Márton
Produkciós vezető: Erős Balázs
Produkciós asszisztens: Sztripszky Hanna

Résztvevő-alkotók: Fullár Gyula, Gárdos Mari, Horváth László, Horváth Lászlóné, Jenes Eszter, Kabai Erzsébet, Kaposvári Mari, Kiss Károly, Kovács Zoltánné, Ladányi Zsóka, Radvánszki Katalin, Still Tamásné, Terék Kati, Vaszilievits-S. Györgyné, Velancsics Gabriella

Támogatók: EGT és Norvég Civil Támogatási Alap /www.norvegcivilalap.hu/, EEA Grants, Norway Grants, Ökotárs Alapítvány, Autonómia Alapítvány, DemNet, Kárpátok Alapítvány

TOJÁSHÉJ

Lander Patrick (P): Tojáshéj
2015. november 21. szombat, 19h | Színházterem


„Ez nem egy szerelem története.”
Az előadás mottója René Magritte híres, pipát ábrázoló képére utal, amelyre a festő ráírta: „Ez nem egy pipa”. Amennyire ez a festmény maga ellentmond a címnek, ugyanannyira ellentmond a portugál duó előadásában látható kapcsolat ennek a rövid leírásnak. A néző döntheti el, mit lát a színpadon és azt miként értelmezi. Ez az ellentmondás, ez a feszültség határozza meg magát a produkciót, amelynek első részében két bekötött szemű férfi végez precíz, ritmikus, szinte zenei mozdulatokat. A testek hangja egyfajta metronómként működik. A koreográfia szabja meg a zeneiséget, a csendet, az idő érzetét, a darab dramaturgiáját. Érintések és provokáció, a területek kijelölése, adok-kapok. A cél az, hogy visszaszerezd azt, ami egykor a tiéd volt.
Az előadás végén a közönség néhány tagja is bekapcsolódik a produkcióba, akik a két táncossal előzetesen egy workshopon vettek részt. A lírai befejezés lokális közösségi élménnyé is teszi a produkciót.
A Tojáshéjat, amit a THEALTER fesztiválon láthatott először Magyarországon a közönség, tavaly beválogatták a legizgalmasabb, friss európai táncelőadásokat felvonultató Aerowaves Spring Forward fesztivál programjába.

Az előadást 16 éven felüli nézőinknek ajánljuk.

Koncepció: Lander Patrick
Alkotók-előadók: Jonas Lopes, Lander Patrick
Fény: Lander Patrick, Rui Daniel
Technikai vezető: Rui Daniel
Produkciós menedzsment: Tânia M. Guerreiro (Produções Independentes)



A budapesti előadás létrejöttének támogatója: Open Latitudes 3 – Az Európai Unió Kultúra Programja, SÍN Kulturális Központ

CMMN SNS PRJCT

SCHICK / KALAUZ (CH/DK): CMMN SNS PRJCT
(Angol nyelvű előadás)
2015. november 20. péntek, 19h | Színházterem

Habár a CMMN SNS PRJCT-et nyolc különböző előadó-páros már több mint 90 alkalommal játszotta világszerte 7 különböző nyelven, számos akadémiai munka és konferencia tárgyául is szolgált, aktualitásából cseppet sem veszített. Épp ellenkezőleg. A mindennapi élet olyan szabályokon alapszik, amelyeket titokban hozunk meg, olyan kritériumok alapján, amelyeknek általában nem is vagyunk tudatában. Vagy amelyeket úgy kanyarítunk, hogy megfeleljenek nekünk. Üdvözlünk a CMMN SNS PRJCT-ben!

Minden kimondatlan szabály, ami alapján egymáshoz viszonyulunk; minden kritérium, ami alapján cselekszünk, gondolkodunk és döntéseket hozunk; minden szokás és konvenció, amely befolyásolja a tetteinket; minden olyan dolog, amit „normálisnak” tekintünk, és amire azt mondjuk, „persze”; és minden, amit nem kérdőjelezünk meg. Üdvözlünk a „józan ész” világában!
A CMMN SNS PRJCT a közösségi kapcsolatokkal foglalkozik, és a hézagokkal, amelyek a gazdasági profit logikáján túli működésben keletkeznek.
A CMMN SNS PRJCT olyan új kereskedelmi lehetőségeket és üzleti formákat javasol a színházi kontextuson belül, amelyek a fikció határait súrolják. Páratlan élmények a bizalmas és a szokatlan metszéspontjában. Így válik a színház a szabad kereskedelem és a kalandok arénájává, egy olyan térré, amely a voyeurizmus és a részvétel között húzódik – a tökéletlenség ódájává.


Ha színházi előadásnak hívod, megerősíted. Ha nem hívod színházi előadásnak, tagadod. Túl a megerősítésen és a tagadáson, minek neveznéd?

Koncepció: Martin Schick és Laura Kalauz
Előadók: Siri Facchini Haff and Frej Stenholt Mortensen / Cantabile 2 (DK) – koprodukció
Művészeti tanácsadó: Marcus Dross, Marina Belobrovaja and Dan Perjovschi
Jogi tanácsadó: Ignacio Meroni
Koprodukciós partnerek: Nada Especial Tanz, Freischwimmer Festival, Theaterhaus Gessnerallee Zürich
Támogatók: SSA (Schweizerische Autorengesellschaft), Stanley Thomas Johnson Stiftung, Förderpreis der Zürcher Kanton­albank 2009, Fachstelle Kultur Kanton Zürich, Georges und Jenny Bloch – Stiftung und Ernst Göhner Stiftung


A budapesti előadás létrejöttének támogatója: Open Latitudes 3 – Az Európai Unió Kultúra Programja, SÍN Kulturális Központ

Martin Schick koreográfus-előadó munkáinak központjában a kultúrpolitika és a gazdaság paradoxonjai állnak. Legutóbbi munkái (Not my Piece, Halfbreadtechnique, Holiday on Stage) jelentős nemzetközi sikereket értek el. A CMMN SNS PRJCT-et 2011-ben hozta létre az argentin Laura Kalauzzal. A darab koppenhágai előadásán, 2012-ben Nullo Faccini producer megvásárolta a jogokat, és Siri Facchini Haff-t and Frej Stenholt Mortensent kérte fel néhány előadás megtartására Dániában. Ez az előadópáros játszik most Budapesten.


A fotóhoz: CMMN SNS PRJCT in Finland © Jorneberg 2012