2016. november 25., péntek

casaBranca: Trigger of Happiness workshop napló 3.

November 21. Harmadik nap.

Párba álltunk. A pár egyik fele becsukta a szemét, a mögötte álló pedig masszírozta. Ez is segített a befelé figyelésben, mert mikor engem is masszíroztak, csukott szemmel voltam. Jó volt lecsendesedni, nem gondolni semmire, csak ráhagyatkozni a másikra.

A következőkben folytattuk az előző napi "játékot". A koncepción változtattak az alkotók. Hoztak egy lufis-játék pisztolyt. Körbe álltunk, és sorban mindenki húzott egy kérdést, amiről beszélni kellett. Majd mindig, aki beszélt, magára tartotta a pisztolyt, és ha kipukkadt a lufi, az illető meghalt jelképesen, és ki kellett állnia a körből.

Feszült hangulat vett körül minket. Izgultam, mikor fog kipukkadni a lufi. Igazából megkönnyebbülés lett volna, ha nálam történik. Azt éreztem, nehéz beszélni bensőséges gondolataimról vagy véleményemről egy-egy témában. Viszont, mikor sikerült megfogalmaznom dolgokat, annak örültem, és annak is, hogy figyelnek rám a többiek, és érdekli is őket, amit mondok.

 Körülöttem viszont hulltak az emberek. A kör ad egy biztonságérzetet, de mikor már egy vagy két társunk is kiesett, egyre csökkent ez az érzet. Mikor már egyik oldalamon sem állt senki közvetlenül, kezdtem nagyon egyedül érezni magam.

Szalai Nóra