TONIGHT, LIGHTS OUT!

Tonight, lights out!
David Weber-Krebs
(Angol nyelvű előadás)
2015. november 19. csütörtök, 19h | Színházterem

“Ma este, pontban 8 óra és 8 óra 5 perc között oltsák le a lámpákat!” – írta a Bild Zeitung című német bulvárlap 2007. december 8-án, ezzel buzdítva olvasóit, hogy így mutassák meg, mennyire szívükön viselik a globális klímaváltozás ügyét. A lámpaoltás szimbolikus gesztusa azt a célt volt hivatott szolgálni, hogy felhívja az egyes emberek szerepére a figyelmet a globális közösségen belül. David Weber-Krebst nem az esemény gyakorlati dimenziói érdeklik, hanem az adott pillanat minőségére kérdez rá. Mit csináltak az emberek ebben az öt percnyi sötétségben? Lehetséges-e egy spontán közös happeninget előre-hangszerelni? Színpadra lehet-e állítani egy pillanatot, amelyben a közösség egy valóságos – jóllehet pillanatnyi – változást idéz elő? Vagy ha nem adatik meg a változás ott és akkor, talán később még megtörténhet?

Egy villanykörtékből álló installáció a színpadon: minden néző kap egy saját villanykörtét. A villanykörte „tulajdonosa” dönt, mikor kapcsolja fel vagy le, apró mozdulatok megtételével. A fény és a sötétség metaforája – szó szerint – a demokrácia eszméjének lakmuszpapírjává válik.

A belga művész-kutató ezt az egyszerű installációt használja a közösségi energia felpezsdítésére. Azt vizsgálja, hogy az emberek mennyire hajlandóak a konformitásra, a részvételre, illetve saját komfortzónájuk elhagyására a közös élmény érdekében. Ceremóniamesterként lehetőséget kínál a közönségnek arra, hogy együtt éljék át a sötétség élményét. Az egyiptomi fiú legendája, amit elmesél, olyan környezeti és kortárs dilemmákkal fonódik össze, amelyek állásfoglalásra késztetnek. Aztán már a legapróbb gesztuson múlik a kollektív döntés súlya.

A Stichting Infinite Endings produkciója, koprodukciós partnerek: Frascati, STUK, Zeitraumexit és Theater Zeebelt

Premier: 2011 / Festival Wunder der Prairie, Zeitraumexit

A budapesti előadás létrejöttének támogatója: Open Latitudes 3 – Az Európai Unió Kultúra Programja, SÍN Kulturális Központ

Koncepció, szöveg, előadó: David Weber-Krebs

Hang: Coordt Linke

Technika: Hans Westendorp

Tour manager: Martin Kaffarnik

Produkciós munkatárs: Marie Urban

David Weber-Krebs Brüsszelben dolgozó alkotó és kutató. A Freiburgi Egyetemen és az amsterdami School of Arts-ban tanult. Kísérleteinek középpontjába a mű és a közönség viszonyát helyezi. Interaktív szituációkat kreál médiumok és különböző anyagok széles körű bevonásával. Balthazar (2013) című projektjében egy szamarat vitt a színpadra, a Fade out installation (2005) című munkája lassan elhomályosuló lámpákból állt egy színházi térben. David hisz abban, hogy a minimalista formák lehetővé teszik a közönség számára, hogy az értelmezés helyett maguk generáljanak jelentést. 

www.davidweberkrebs.org

Az előadás után közönségtalálkozót tartunk – Téma: Mit gondol a néző és az alkotó a részvételi színházról

SZOCIOPOLY

SZOCIOPOLY

A MENTŐCSÓNAK és a GYEREKESÉLY EGYESÜLET közös produkciója

színházi társasjáték

2015. november 18. szerda, 19h | Káva

A Mentőcsónak a SZOCIOPOLY-val a társasjátékot és a drámát ötvöző interaktív színházi társasjáték műfaját teremtette meg.

A darab a mai magyarországi kistelepüléseken élő szegény családok életéről szól. A családok jövedelemre csak segélyekből, alkalmi vagy feketemunkából számíthatnak – ezekből a forrásokból kell valahogyan megélni játékosainknak. A játék konstruálta valóságban mindenki szegény lesz egy-két órára és a saját bőrén fogja érezni a kirekesztődés szorítását. A játék érzelmi energiáját használjuk arra, hogy a résztvevők átélhessék a munka, pénz és erőforrások nélküli mindennapi túlélés feszültségeit.

A falu lakói – akiket a nézők személyesítenek meg – döntéseket hozhatnak. Akarnak-e feketén dolgozni, befizetik-e a villanyszámlát, fordulnak-e uzsoráshoz kölcsönért? Ha egy játékos szembesül azzal, hogy milyen alternatívák közül választhat az, aki szegény, hogy mire is elég a segély vagy a családi pótlék, akkor van esélyünk arra, hogy az intolerancia helyett a szolidaritás irányába forduljon.

A 10-15 nézőből álló csapatoknak (akik 4 tagú családokat – szülők és 2 gyermek – képviselnek) egy hónapig kell megélniük ezekből a forrásokból. A hónap napjait jelző táblán haladnak, miközben színészek mutatják be rövid jelenetek keretében a falu nevezetesebb lakóit: az uzsorást, a rendőrt, a polgármestert, akik közvetlenül meg is szólítják a nézőket. A nézőknek döntéseket kell hozniuk kiadásaikról és bevételeikről, de természetesen – akárcsak az életben –, a véletlen is befolyásoló tényezővé válik olykor...

A SZOCIOPOLY a Mentőcsónak és a Gyerekesély Egyesület közös produkciójaként jött létre 2014-ben, Fábián Gábor rendezésében.  A SZOCIOPOLY-t már több mint 50 alkalommal játszottuk, az előadások nagyjából felét tartottuk felnőtt közönségnek, emellett 17-18 éves diákok számára is bemutatjuk tantermi színházi formában.

Ebben a faluban nemcsak az idő sűrítmény, de a fordulatok is drámaiak: ezért színház, hogy sűrítmény legyen és drámai. (Tompa Andrea, Magyar Narancs)

Ez nagyszerű kitalálás. Úgy is, mint társasjáték és úgy is, mint színházi „valóságshow”. Mindenkinek csak ajánlani tudom. (Stuber Andrea, színikritikus)

Ha tehetném, mindenkinek kötelezővé tenném a Szociopolyt. (Tóth Judit, Nők Lapja Café)       

A mindennapi élethelyzetekről, kiszolgáltatottsá­­gunk­ról, megalázottságunkról a profi színészek gondoskodtak, valósághű, bénító zsenialitással. Mindannyian megváltoztunk kicsit. (Rácz I. Péter, Vasárnapi Hírek)

Író-rendező: Fábián Gábor

Játsszák: Bass László, Fábián Gábor, Hay Anna, Jaskó Bálint

Dramaturg: Róbert Júlia

Látvány: Veronika Keresztesová, Bujtás Móni

Asszisztens: Sápi Dalma

Produkciós vezető: Trifonov Dóra

ÚJ NÉZŐ | filmvetítés

ÚJ NÉZŐ | filmvetítés

2015. november 17. kedd, 19 h | MU Színház kávézó

Az Új Néző társadalmi színházi program (www.ujnezo.hu) 2010 augusztusában valósult meg két Borsod megyei faluban, Ároktőn és Szomolyán. A Káva projektje az első olyan kísérlet volt Magyarországon, mely a színház eszközeit használva hozott létre nyilvános teret lokális társadalmi kérdések, köztük az etnikai feszültségek kollektív megfogalmazására és megtárgyalására. A program középpontjában a közönség részvételén alapuló színházi akciók álltak, amelyek témáit minden esetben a helyi viszonyok adták.

Németh Gábor Péter filmje - mely a 42. Magyar Filmszemle dokumentumfilmes versenyprogramjában, valamint a köztévében több alkalommal is szerepelt - a projekt ároktői fejezetét mutatja be.

3050 GRAMM

3050 gramm

Káva Kulturális Műhely – MU közös produkciója
2015. november 16. hétfő, 19h | Káva

Színészek: Bori Viktor, Gyombolai Gábor, Kardos János, Kálócz László, Milák Melinda, Patonay Anita, Romankovics Edit

ARS interaktív konzulens: Romankovics Edit

Zene: Kovács Áron Ádám

Látványtervező: Kiss Gabriella

Író, dramaturg: Róbert Júlia

Produkciós menedzser: Erős Balázs, Takács Gábor

Rendező: Sereglei András

3050 gramm egy csecsemő átlagsúlya. Hogyan változtatja meg egy alig három kilós kis csomag az egész életünket?

A Káva Kulturális Műhely kifejezetten felnőtteknek készült résztvevő színházi előadása arra tesz kísérletet, hogy saját emberségünk fényében vizsgálhassuk azt a krízist, amit a szülővé válás jelensége okoz bennünk.

Krízis, mert az új helyzet rengeteget ad és elvesz. Olyan dráma, melynek csak a következményeit érezhetjük a hétköznapokban. A probléma lényegét ritkán látjuk, csak érezzük és szenvedünk tőle. Átalakulunk az új elvárásoknak megfelelően és közben személyiségünk, párkapcsolatunk, szexuális életünk is alakul… és nem mindig jó irányba.

Az előadás nem kíván tanácsot vagy iránymutatást adni, nem akarja megmondani, hogyan lehet mindezt harmonikusan csinálni, csupán annyit szeretne, hogy egy olyan helyzetről gondolkozhassunk közösen, ami sokunkat érint és megérint.

Trailer:  https://www.youtube.com/watch?v=QU1vBC1_d44

Külön köszönet: gonoszember, Lehelné Gyöngyösi Judit, dr. Tóth Olga

Koprodukciós partnerek: Káva Kulturális Műhely – MU Színház Közhasznú Nonprofit Kft.

Az előadás létrehozását támogatta: NKA

A Káva Kulturális Műhely magas szakmai színvonalon, elismerten működő, hazai és nemzetközi programokat bonyolító színházi és drámapedagógiai műhely. Fő tevékenységük színházi nevelési (Theatre in Education – TIE) előadások készítése és rendszeres megvalósítása általános és középiskolai csoportoknak. Az ország különböző pontjain sok esetben hátrányos helyzetű gyerekek és fiatalok csoportjaival dolgoznak, de kísérleti előadásokat felnőttek számára is létrehoznak. Az általuk alkalmazott módszeregyüttes A Résztvevő Színháza (ARS) kifejezéssel írható le. Munkájukra társadalmi beavatkozások sorozataként tekintenek.

Sokkal inkább szerelem | Dohy Anna kritikája a Tojáshéj című előadásról

Bekötött szemű pár dülöngél andalító dallamra egy kifújt tojásokból rakott szív alakú forma közepén. Elhal a zene, a két táncos tapogatózva, toporogva rálép az első tojásra. Majd a következőre. Reccs.

A hangok ebben a furcsa táncban szinte fontosabbak a mozgásnál – mintha nem is egy táncelőadásra, hanem egy koncertre érkeztem volna, ahol hangszer lesz bármiből, amihez csak a szereplők hozzáérnek, beleértve a saját testüket is.

Persze a mozdulat, aminek következtében a hang létrejön, ettől még lehet szép – ahogy a hangszer is az, és a zenész vagy a karmester mozgását is lehet egyfajta táncnak tekinteni. Jonas Lopes és Lander Patrick táncában mindenesetre nem lehet eldönteni, hogy a hang miatt születik-e a mozdulat, vagy a mozdulat miatt a hang.

2015. december 9. Tovább a teljes cikkhez >>>

„JÓ A SZÍNHÁZ. CSAK FELZAKLAT.” – „WHO WANTS THIS?” | Szemerédi Fanni beszámolója a fesztiválról

Jelenet a Szociopoly című előadásból | fotó: Dömölky Dániel

Az OPEN 2015 a SÍN Kulturális Központ és a MU Színház közös kezdeményezése; a cél három magyar és három külföldi résztvevői színházi előadással megmutatni a műfaj sokszínűségét és szerteágazó lehetőségeit. Nem utolsó sorban pedig a néző lehetőségeit a részvételre.

"Azt szeretném, hogy a nézőkből kialakított közösség minden tagja tudatában legyen annak, hogy az ő egyéni döntésén múlik a közösség sorsa, ugyanúgy építheti, de pusztíthatja is a közös történetet.” – mondja a belga művész-kutató, David Weber-Krebs, a Tonight lights out! című közösségi színházi előadás megalkotója egy interjúban.

Hogy építettük vagy pusztítottuk-e közös erővel és egyéni felelősséggel a történetünket, nem tudom. Hogy nem egy volt a célunk, elképzelésünk nekünk, résztvevőknek, az elég valószínű. De kell, hogy egy legyen? Feltétlenül kell az együttműködés, az egy irány? Mivel (ismét ezt kell írnom) valószínűleg mindannyian tudtuk, hogy egy színházi-társadalmi kísérletben veszünk részt, ezért talán mindenki bátrabban próbálgatta magát, a saját és a többiek határait, kevésbé ügyeltünk a szabályokra, a konformitásra.

2015. december 4. Tovább a Revizor oldalára, a teljes cikkhez >>>

Látlelet egy Tojáshéjról | Vagdalt Krisztina kritikája a Tojáshéj című előadásról

„Ez nem egy fesztiválzáró előadás” – rímelhetnénk a Tojáshéj mottójára („Ez nem egy szerelem története”), és ezzel együtt René Magritte-re, a híres pipát ábrázoló képére. A Lander Patrick és Jonas Lopes alkotta portugál duó idén másodszor járt Magyarországon, két fesztivál lezárását tették feledhetetlenné: előbb a szegedi THEALTERét, majd Pesten az Open Fesztiválét. 

Az a különleges alázat, erő, koncentráció és összhang, ami őket és a hol Tojáshéjként, hol Tojáshéjakként emlegetett előadásukat jellemzi elképesztő. Újra és újra bebizonyítják, hogy a színház mitől is az, ami. Fekete függönyökkel körülhatárolt tér, fények, tojáshéjak, és a két játszó – mindez elég ahhoz, hogy valami igazán különleges szülessen.

Lényegében a két játszón múlik minden. Nincsenek fogódzók, sőt bekötött szemmel mozognak a térben. Ami a legfontosabb: mindezt együtt teszik. A ritmust ők diktálják saját maguknak: az egymáshoz csapódó kézek, mellkasok, a lábak dobogása, a lufi pukkanása, csend. A mozdulatok lassan indulnak, majd a megtalált optimális feltételek után pulzálva gyorsulnak és lassulnak. Az egyik ember hol közelebb, hol távolabb kerül a másiktól, és nem, ez még mindig nem egy szerelem története.

2015. november 29. Tovább a tiszatajonline.hu oldalára, a teljes kritikához >>>