YOU LOOK LIKE YOU

Yaniv Cohen: You Look Like You
2017. november 18. szombat, 19h | színházterem | 90 perc

A 'You Look Like You' a közönség és az előadó közötti interakciós lehetőségek hatalmas tárházát kutatja. A koncepció éppoly bátor, mint amilyen megidéző maga az akció. Minden alkalommal egy új közönség találkozik egy új előadóval, és ebből egy új világ születik - egy egyedi, megismételhetetlen módon működő organizmus az adott térben és időben.

A nézőket arra invitáljuk, hogy spontán módon utasításokat adjanak, illetve kommentálják a táncosok tevékenységét a színpadon, akik ezekre a visszajelzésekre valós időben reagálnak. Az eredmény egy közös koreográfia, bensőséges és játékos alkotás, melyet a kockázatvállalási, kísérletezési kedv hívott életre, valamint az a vágy, hogy a művészet segítségével kapcsolatot teremtsünk egymással.

Az előadás tere, azok elemei esztétikájukban, funkciójukban és filozófiájukban stabil keretet kínálnak az előre nem látható és kiszámítható tényezőknek, melyek táncos és közönség között alakulnak ki.

A 'You Look Like You' a kommunikációra való egyszerű vágyunkból jött létre, és ilyen módon feltárja és teret enged azoknak a vágyaknak és félelmeknek, melyek a nézőt kerítik hatalmukba egy előadás során. Az összhatás sokkal inkább gondolatébresztő, mint katartikus.

A „bármi megtörténhet” érzése tölti be az interaktív teret, a résztvevők pedig szembesülhetnek a „ha újra megtehetném, mit csinálnék másképp?” alapvető kérdésével.  

Koncepció: Yaniv Cohen
Művészeti tanácsadók: Asher Lev, Amit Gour & Andrea Spreafico
Fény: Martin Flack
Díszlet: Simen Aanerud
Software tervező: Itay Galim
Producer: Y to C – Yaniv Cohen
Koprodukciós partnerek: Hessisches Staatsballett Germany, Carte Blanche Norway, BIT
teatergarasjen Norway, Bærum kulturhus Norway

Támogatók: The Norwegian Art Council & Miphal Ha-pais


https://www.y-to- c.com/

casaBranca: Trigger of Happiness workshop napló 4.

November 22. Negyedik nap.

Ma légző gyakorlatokkal kezdtük a délutánt. Nagyon tudatos volt a felvezetés, az instrukciók. Fekvő helyzetben végeztük ezeket. Majd ez a nyugalmi testhelyzet egy folyamatosan egyre dinamikusabb, improvizatívabb mozgássá fejlődött. A végén ismét teljesen felszabadultan táncoltunk, majd egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Táncoltunk, buliztunk, mintha egy diszkóban lennénk, egyre közelebb és közelebb értünk egymáshoz. Nagyon felszabadítóan éltem meg ezt, és a zene is őrülten motivált.

A második részben folytattuk az előző napi feladatot kicsit másképpen. Az asszisztensek próbálták szebbé tenni a "halálunkat", ezért csillámport tettek a lufikba. Illetve annyi változtatás volt még, hogy először kell lőni. Ha kipukkad a lufi, akkor kell beszélni, ha nem, megy tovább a pisztoly. A varázslat az volt most, hogy aki "meghalt", tulajdonképpen szép, csillogó, csupa-csillám lett. :) És őt hallgattuk feszült figyelemmel.

Rám nagyon sokáig nem esett sor, életben maradtam hosszú ideig. Amiatt örültem ennek, hogy nem kell beszélnem, nehezen megy az nekem néha. Viszont már mindenki gyönyörű csillámos volt, én meg még mindig nem. Arra pedig már vágytam. De hallgatni nagyon jó volt a többieket. Szívhez szóló, megható, fájdalmas dolgokat, történeteket osztottak meg saját életükből. Mindezzel elteltem sokáig. Izgultam, hogy vajon én szóhoz fogok-e jutni. Idővel rám is sor került, egymás után kétszer is, úgyhogy be lett pótolva a nagy várakozás és a csillámmennyiség is. :)

A végén átbeszéltük a tapasztalatokat, és az alkotók megköszönték a történeteinket.

Szalai Nóra

casaBranca: Trigger of Happiness workshop napló 3.

November 21. Harmadik nap.

Párba álltunk. A pár egyik fele becsukta a szemét, a mögötte álló pedig masszírozta. Ez is segített a befelé figyelésben, mert mikor engem is masszíroztak, csukott szemmel voltam. Jó volt lecsendesedni, nem gondolni semmire, csak ráhagyatkozni a másikra.

A következőkben folytattuk az előző napi "játékot". A koncepción változtattak az alkotók. Hoztak egy lufis-játék pisztolyt. Körbe álltunk, és sorban mindenki húzott egy kérdést, amiről beszélni kellett. Majd mindig, aki beszélt, magára tartotta a pisztolyt, és ha kipukkadt a lufi, az illető meghalt jelképesen, és ki kellett állnia a körből.

Feszült hangulat vett körül minket. Izgultam, mikor fog kipukkadni a lufi. Igazából megkönnyebbülés lett volna, ha nálam történik. Azt éreztem, nehéz beszélni bensőséges gondolataimról vagy véleményemről egy-egy témában. Viszont, mikor sikerült megfogalmaznom dolgokat, annak örültem, és annak is, hogy figyelnek rám a többiek, és érdekli is őket, amit mondok.

 Körülöttem viszont hulltak az emberek. A kör ad egy biztonságérzetet, de mikor már egy vagy két társunk is kiesett, egyre csökkent ez az érzet. Mikor már egyik oldalamon sem állt senki közvetlenül, kezdtem nagyon egyedül érezni magam.

Szalai Nóra 

casaBranca: Trigger of Happiness workshop napló 2.

November 20. Második nap.

A mai nap egy kis meditatív mozgással kezdődött. Testtudat-központú volt az átmozgatás, mindig elmondták, mire kell figyelni az adott lépésnél. Majd egyre dinamikusabb, felszabadultabb mozgás következett, amit egy nagy közös tánc követett. Nagyon jól éreztem magam, hiszen lételemem a tánc. A blokk végének nagyon fontos pontja volt a befelé figyelés, illetve a társainkra való figyelés. Itt egymás arcát néztük, mindezt mindenféle szándék nélkül, csak szemléltük, majd egy "szépet" kellett keresni mindenki arcán. Ezt meg is osztottuk egymással. Itt kedves visszajelzéseket kaptam, nem jól esett, ahogy őszintén elmondták a többiek, hogy mit vettek észre rajtam, építőjelegű és felemelő számomra, amiket mondtak.

A nap második nagy felvonása a "haut game" következett. Lényege az volt, hogy a térben improvizálva táncolunk, közben a kalapból egyvalaki mindig húz egy kérdést és arról beszél. Ekkor a zene lehalkul.

Nagyon élveztem ezt a "játékot". Főleg a tánc részét. Annyira felszabadított, mintha egyedül lettem volna otthon, és úgy táncolok, hogy senki nem lát. Tudom, és most is érzékeltem, hogy a tánc megnyit, sokkal könnyebben megnyilvánulok, ha előtte jól kitombolhattam, kimozoghattam magamból a feszültséget.

Szalai Nóra

casaBranca: Trigger of Happiness workshop napló 1.

November 19. A workshop első napja.

A casaBranca alkotói 2008 óta dolgoznak együtt svéd, portugál és francia fiatalokkal. 2014-ben Magyarországon is jártak és létrehozták az ATLAS Budapest című demonstrációt. Ehhez hasonlóan idén újra ellátogattak hozzánk, most a boldogság kulcsát keresik budapesti fiatalokkal, vagyis velünk. Kiemelték, alkotásuk lényege, hogy a valóság, az őszinteség mutatkozzon meg, nem pedig karakterek, hanem mindenki önmagát adja majd, saját gondolatainak hangot adva. 

Az első nap tehát az ismerkedésről szólt, majd bele is vágtunk a munkába, képeket, videókat, inspiráló idézeteket, gif-eket néztünk együtt és átbeszéltük, hogy kire mi hatott és hogyan.

Ez a nap még tele volt várakozással, kérdéssel, izgatottsággal, hogy vajon mi vár még ránk?

Szalai Nóra

Sok kérdés, még több válasz

Második alkalommal kerül megrendezésre az OPEN Nemzetközi Közösségi Színházi Fesztivál. Ez azt is jelenti, hogy az első rendezvény tapasztalatai alapján fontosnak gondoljuk kezdeményezésünket. Fontosnak, mert hiánypótló, egyedi programról van szó. Olyan előadásokat kerestünk ismét, amelyek számítanak a néző aktivitására, részvételére.  A részvételen, a közös játékon, a közös gondolkozáson van a hangsúly.  Pontosabban ezek lehetőségén, azaz a fesztivál programjaiban, előadásain mindenki a saját kedve és temperamentuma szerint vehet részt. Mi a lehetőséget adjuk, hogy az előadások alatt a részvétel által a közönség közösséggé formálódjon.

Olyan produkciókat ígérünk az érdeklődőknek, amelyek egyediek, különlegesek és hiánypótlóak a magyar színházi kínálatban. Olyan alkotókat, hazai és nemzetközi művészeket mutatunk be, akik fontosnak érzik, hogy ne a hagyományos színházi keretekben és formákban gondolkozzanak, akik a színházat a cselekvés, a részvétel fórumaként is értelmezik.

Érintjük a házasság, a család témáját, az együttélés kultúráját, a szülő-gyermek viszonyt egy speciális életkörülmény függvényében (Ezüstlakodalom | Lady Lear | Te tudod, én élem). Foglalkozunk a hajléktalanság kérdésével (Cím nélkül), és rendhagyó felolvasó-színházi előadásunk keretén belül modellezzük egy „mini-társadalom” kialakulását (We Are Still Watching). Az OPEN zárónapján látható előadás (CMMN SNS PRJCT) pedig lehetőséget ad arra, hogy akár egy saját tulajdonú előadással távozzunk a fesztiválról.

Az előadások mellett a fesztivál változatos szakmai és közösségi programokkal is jelentkezik. Részesei lehetnek többek között egy beavató színházi foglalkozásnak, megtudhatják, hogyan születik egy közösségi színházi előadás, korábbi sikeres közösségi produkciók felvételeit tekinthetik meg, részt vehetnek egy egyhetes workshop demonstrációján, valamint lehetőségük lesz az alkotókkal való párbeszédre is.

Minden egyes előadás, minden egyes program egy célt szolgál: színházi élményen, színházi játékon keresztül közösen keressünk válaszokat a témák által felvetett kérdésekre, illetve közösen tegyünk fel újabb kérdéseket. Sok kérdés lesz, és még több válasz.  Ami azonos minden programban: együtt gondolkodunk és hozunk meg döntéseket.

Közösen.

CMMN SNS PRJCT

Molnár Csaba: CMMN SNS PRJCT
A MU Színház és a SÍN közös produkciója

BEMUTATÓ

2016. november 26. szombat, 19.00 | színházterem | 70 perc

2015 novemberében a MU Színház és a SÍN Kulturális Központ közös szervezésében létrejött az első OPEN Fesztivál, ami egy hiánypótló, egyedi programokat felsorakoztató nemzetközi közösségi színházi fesztivál. A tavalyi előadások között szerepelt Martin Schick (CH) és Laura Kalauz (DK) által jegyzett CMMN SNS PRJCT (Common Sense Project) című színházi darab, ami társadalmi, gazdasági és szociális kérdésekkel egyaránt foglalkozik. Ezt az előadást már több mint 90 alkalommal játszották világszerte 7 különböző nyelven, számos akadémiai munka és konferencia tárgyául is szolgált, aktualitásából azonban cseppet sem vesztett.

A CMMN SNS PRJCT során a nézők betekintést nyerhetnek egy rendhagyó aukcióba, egy játék során megnövelhetik pénztárcájuk tartalmát, új ismereteket szerezhetnek társadalmunk felépítéséről, a darab végén pedig a nézők közösen ítélik meg, hogy a játékokból fennmaradt összegnek mi legyen a sorsa. Ez a jelképes összeg tavaly a Heti Betevőhöz került. Azonban e fontos döntés mellett a produkció legizgalmasabb pontja vitathatatlanul az, mikor az aukció során kalapács alá kerül maga az előadás is. A tavalyi licit nyertese Molnár Csaba volt, aki előadóként és alkotóként is közel áll a MU Színházhoz és a SÍN Kulturális Központhoz, ezért a Fesztivál szervezői felvállalták, hogy az ő rendezésben létrehozzák az előadás magyar adaptációját.

A rendező-koreográfus Raubinek Lilit és Szász Dánielt kérte fel az itthoni bemutató elkészítésére. Ez a páros adja elő – első ízben magyarul - a CMMN SNS PRJCT-et, mely méltó és stílusos lezárása a második OPEN Fesztiválnak.

Koncepció: Martin Schick / Laura Kalauz

Rendező: Molnár Csaba

Előadók: Raubinek Lili és Szász Dániel

A magyar szöveget fordította: Molnár Alexa
Produkciós vezető: Vámos Janka és Erős Balázs

A budapesti előadás létrejöttének támogatója: Open Latitudes 3 – Az Európai Unió Kultúra Programja, NKA, MU Színház, SÍN Kulturális Központ